2011. augusztus 25., csütörtök


Mikor eljön az este, s magamra maradok,
Mintha a szívemből kitépnének egy darabot.
Tudom, amit érzek egy tiltott gyümölcs a fán,
Hiába próbálom feledni, csak egyre jobban fáj.
Egy érzelem, mely magával ragad,
Mosolygós arcod képe örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra, a szívem megszakad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése