2011. november 29., kedd
Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből én már többet nem kérek! Hevertem úgy, a padlón mint kisgyermek eldobott játéka, tudod egyetlen dolog van ami kitart mindenki mellet : a saját árnyéka..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése