2011. december 29., csütörtök

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;minden, amit eddig hittem, romokban hever.Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják: nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés... S most minden szertefoszlott. Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek. Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése